×

Sütik kezelése

tudástár
tudástár

Hangosság

2019, július
Bevezetés

A műsorszórásban megjelenő médiumok hangosságának váratlan, zavaró változásai (hangerő-ugrásai) világszerte komoly panaszokat váltanak ki napjainkban. Ez a jelenség a „hangosság-háborúnak” nevezett általánosabb, negatív folyamat része és következménye.

Magyarországon 2011. január 1-jén lépett hatályba az új médiatörvény (2010. évi CLXXXV. törvény a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról). A törvény 33. § (4) bekezdése szabályozza a műsorsugárzás útján továbbított televíziós és egyéb médiatartalmak „befogadókat zavaró” hangosságát, illetve a médiaszolgáltatóktól elvárja, hogy módosítsanak – más országokhoz hasonlóan – az alkalmazott hangtechnikai módszereiken:

„A lineáris médiaszolgáltatásban közzétett reklám, televíziós vásárlás és a műsorelőzetes, valamint a reklám és a televíziós vásárlás és a műsorelőzetes közzétételét akusztikus módon jelző figyelemfelhívás átlagos, vagy a néző és hallgató által érzékelt hangereje nem lehet nagyobb, mint a környező műsorszámoké.”

A javasolt új gyakorlatot követve a médiaszolgáltatóknak a hanganyag keverése során hangosság-normalizálást kell alkalmazniuk csúcsszint-normalizálás helyett. Ilyen módon megszüntethető a TV-nézőket és rádióhallgatókat érő, programok és csatornák közötti hangerőugrások által kiváltott irritáció, amely mára az egyik legsúlyosabb zavaró hatássá vált.

Kísérleti eredmény

Thomas Lund olyan kísérleti eredményeket ismertet, melyek szerint: a hallgatók 50%-a módosítja a hangerőt 3 dB-es szintnövekedésnél, illetve 6 dB-es csökkenésnél.

Hangosság-normalizálás csúcsértékre történő keverés helyett

Az EBU-TECH 3343 az EBU R 128 ajánlást kiegészítve írja le a European Broadcasting Union által kívánatosnak ítélt stúdiótechnikai gyakorlatot:

  • A hangosság-normalizálás célja, hogy a befogadóknak a lehető legritkábban kelljen készülékükön a hangerőt utólagosan korrigálni.
  • Az ajánlás ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a hangosság-normalizálás nem jelenti azt, hogy a hangerőnek minden pillanatban állandónak kell lennie, éppen ellenkezőleg!
  • A hangosság pillanatnyi értékének változásai adják a hanganyagok dinamikáját, amivel művészi hatások érhetők el. Az EBU R 128 ajánlás szerinti hangosság-normalizálás éppen a dinamikusabb keverést bátorítja!
  • Azonos szintre hozni csupán a teljes műsorszegmensek átlagolt, integrált hangosságát kell!
Jelszint-normalizálás metaadat-normalizálás helyett

A hangosság-normalizálás több módon is megoldható. Ezek az eljárások két nagy csoportba sorolhatók: az egyik esetben magát a jelszintet módosítják, a másik módszer szerint a digitális jellel együtt továbbított megfelelő metaadat hordozza a pontos hangosság-információt, amely alapján a megfelelő műszaki szinten álló vevőkészülék végzi el a normálást.

Mindkét alapelv működőképes, azonban a metaadat-normalizálás a teljes átviteli láncban (a vevőkészülékekkel bezárólag) megfelelő tudású eszközöket feltételez. Emellett a jelszint-normalizálásnak van egy járulékos előnye is: a hangosságszint -23 LUFS-re (-23 LU hangosságegység a teljes kivezérléshez – Full Scale – viszonyítva) történő beállításával olyan túlvezérlési tartalék áll rendelkezésre, amely lehetővé teszi a dinamikusabb keverést.

Az EBU a metaadat-normalizálás helyett a jelszint-normalizálást támogatja, részben egyszerűsége miatt, részben azért, mert lehetővé teszi a hangminőség javítását.

Élő műsorok hangosságszintjének kezelése

Felmerül a kérdés, hogy – szemben a tárolt műsorokkal, amelyek utólagos elemzése megoldható – élő adás esetében hogyan és milyen tűréshatárok között lehetséges a műsor hangosságát beállítani?

Az EBU-TECH 3343 felhívja a figyelmet, hogy élő műsorok esetében az integrált hangosság célértékének (Target Level) pontos tartása valóban nem egyszerű feladat. Emiatt azon műsorok esetében, amelyeknél a -23 LUFS átlagos hangosság a gyakorlatban pontosan nem tartható, az EBU ±1,0 LU toleranciasávot enged meg.

A témában eddig született legfontosabb nemzetközi ajánlások, rövid ismertetéssel:
ITU-R BS.1770 – Algorithms to measure audio programme loudness and true-peak audio level

Első változatát 2006-ban publikálták. A szubjektíven (füllel) érzékelt hangosság objektív mérésére alkalmas új módszert írt le, amely egy speciális előszűrő áramkör (a távközlésben már korábban is használt „B” szűrő módosított változata) alkalmazására és effektív érték mérésre épül. Az ajánlás emellett újfajta módszert határoz meg digitális hanganyagok valódi csúcsértékének mérésére.

Az eredeti ajánlásnak eddig két újabb változata jelent meg, 2007-ben és 2011-ben. Ezek az eredeti algoritmus kiterjesztését és továbbfejlesztését tartalmazzák, így definiálták a többcsatornás (5.0 ill. 5.1) hang mérésére alkalmas eljárást, módosították a kiértékeléskor használt szűrőáramkört (bevezették az ún. „R2LB”, ill. más néven „K” szűrőt), valamint kapuzó (gating) funkciót vezettek be a releváns hangesemények pontosabb figyelembe vétele érdekében.

Bővebben: ITU-R BS.1770-4.pdf

EBU R 128 – Loudness normalisation and permitted maximum level of audio signals

A European Broadcasting Union ajánlása – amit 2010-ben publikáltak – elvárást fogalmaz meg a műsoranyagok hangosságának normalizálására és azok megengedhető maximális szintjére vonatkozóan. Hangosságmérési eljárásként az ITU-R BS.1770 módszerét ajánlja. Meghatározza a műsoranyagok kívánatos átlagos hangosságát (-23 LUFS Target Level). Előírja, hogy a különböző műsoranyagok hangosságát azonos szintre kell hozni; amennyiben ez nem oldható meg tökéletesen (pl. élő programok esetében), maximálisan 1 LU (dB) eltérést tart megengedhetőnek.

Bővebben: EBU R 128.pdf

EBU-TECH 3341 – Loudness Metering: ‘EBU Mode’ metering to supplement loudness normalisation in accordance with EBU R 128

Az EBU R 128-ban leírt hangosság-normalizálási követelményekhez kapcsolódóan ír le a hangosság-mérésre vonatkozó részletes ajánlásokat, így például a beszéd, párbeszédek, műsorszüneti csendek emberi érzékeléshez pontosabban igazodó figyelembe vételéhez ún. „kapuzó” funkció alkalmazását.

Bővebben: EBU-TECH 3341.pdf

EBU-TECH 3342 – Loudness Range: A measure to supplement loudness normalisation in accordance with EBU R 128

Szintén az EBU R 128 kiegészítése képpen, a hanganyagok dinamika-tartományát jellemző ún. Loudness Range paramétert és annak számítási módját definiálja.

Bővebben: EBU-TECH 3342.pdf

ATSC A/85:2011 – ATSC Recommended Practice: Techniques for Establishing and Maintaining Audio Loudness for Digital Television

2011. december 13-án vezették be az ATSC A/85:2011 jelű ajánlott gyakorlatot, amelynek betartására kötelezik a műsorszolgáltatókat, és az attól való eltérést egy éves türelmi periódust követően, 2012. december 13-tól szankcionálják.

Az ATSC A/85:2011 legfontosabb előírásai a következők:

  • Az „E” jelű függelékben hangosságszinteket, és ezekkel jellemezhető „komfort” zónát határoz meg. Ezen belül maximum 2,4 dB-es hangosságnövekedést jelöl meg olyan küszöbértékként, amely jól észlelhető, de még éppen elfogadható;
  • A dokumentum a különböző műsorszegmensek átlagos hangosságára vonatkozóan egyáltalán nem enged meg eltérést, azok azonos szintre hozását írja elő. Mivel a gyakorlatban ez nem kivitelezhető, az „E” függelék adataira hivatkozva 2 dB-es toleranciaküszöböt állapít meg, amelynél kisebb eltérések még nem járnak szankciókkal;
  • A fentiekhez kapcsolódóan kikötik, hogy a meghatározott toleranciasávon belül sem lehetnek tendenciózus eltérések. Tehát, ha a reklámok hangossága következetesen nagyobb, mint a körülvevő műsorszegmensek hangossága, ez akkor sem fogadható el, ha az eltérések kisebbek a meghatározott 2 dB-es tűrésnél.

 

Forrás: NMHH – „Komfortos hangosság” – az Mttv. 33. § (4) bekezdésében foglalt kívánalmak betartásához szükséges nemzetközi előírások rövid bemutatása cikke, 2012. június 6.

További ITU és EBU szabványok:

ITU-R BS.645-2.pdf – Test signals and metering to be used on international sound programme connections

EBU-TECH 3343.pdf – Guidelines for production of programmes in accordance with EBU R 128